Ragyogó napsütés és madárcsicsergés. Ideális májusi reggel, de nem akármilyen. 17 éves lettem. Kicsit már félelmetes ez a szám. Már egy ideje eszembe jut, hogy nem akarom ezt a napot. Megint közelebb kerültem a felnőtt korhoz és a sok felelősség fenyegetően tornyosul felém a távolból. Mindenki várja, engem mégsem vonz, hogy hamarosan legálisan vehetek alkoholt. Nem erről szól a nagykorúság. Sokan nem is sejtik mennyire nem.
De eljön a nap és máris rózsaszínben látom a világot. Milliónyi kedves szó, köszöntés. Ha csak arra az egyetlen percre is, de rám gondoltak. Legszívesebben mindenkit magamhoz ölelnék és elmondanám mennyire szeretem őket. Vidám dallam szól a fülemben és ma tényleg ennyire egyszerű a boldogság. Csak egy pillanat, amit arra szántak, hogy írjanak egy kedves szót a facebook-on, a keret belengő orgona illata, vagy a gyöngyvirágcsokor.
Mert ez az a nap, amikor tudom, hogy szeretnek és gondolnak rám, az én napom, amikor még a nap is nekem ragyog. Ekkor a boldogság pillanatában elfelejtem a kort, és élvezem, amit kapok. Ez tényleg ennyire egyszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése