Megérkezett a napló, amit ígértem. Végül is elég más dolog született meg a fejemben, mint a saját életem, szóval végül is alkottam egy teljesen önálló lányt, aki sokban hasonlít rá és több hasonló emberi kapcsolatunk is van. Tehát... saját magam átvetése lett a lány, egy művészi tükrözéssel - tehát kicsit másképpen. Ez éppen elég lesz ahhoz, hogy élvezzétek, remélem. Fordulatosabb élet, talán olyan, amiről titokban én is álmodok, de egyelőre még felettem áll ez a történet és én sem tudom mi lesz belőle. Olvassátok!
Placcs! Már megint bele a pocsolyába! Mire hazaérek teljesen átázik a dorkóm, bár kétségkívül romantikus az erőtlen februári napfény visszacsillogása a rügyező fék tükörképei közt. De kivel osszam meg? Most jobb híján veled, édes kis városom, Oxford!
Reggel még esett, de mostanra lassan felszárad. Jaj, Candy biztosan örül neki. legalább nem ázik be a piros körömcipője. Pfúj, de utálom! Miért ő a kiskirálynő? Szőke barbie, plázacica! Reggel ahogy eltipegett Adel Highsmith és Amelia Heart kíséretében és odavetette:
- Szia Lizus! - a nyafka hangján. Áhh! Agyrém! Na és azután Abbie és Corie! Odareppennek, majd kicsattannak a vidámságtól és azt mondják, milyen szerencsés vagyok, hogy szeret Candy. Ez valami vicc? Csak azért tudja a nevem, mert egy osztályba járunk és előtte ülök irodalmon. Ja, bocs ez már az én naplóm, Elizabeth Denver vagyok, de egyszerűen csak Liz, a West End Highschool 9-es - illetve elsős - tanulója. A gimi közvetlen összeköttetésben van az egyetemmel, így jó esélyem van bekerülni oda egyszer. Igazából azért jöttem ide -az öt középiskola közül - mert ide jár az unokabátyám. Most végez és Balderiknek hívják. Kis koromban sokat jártam ide vele, mert akkor még az ő nővére, Charlotte járt ide. Szóval valahogy ideragadtam a teljes családi körbe. Ráadásul Nick is most itt 10-es. De hagyjuk a családfa elemzését, ez senkit sem érdekel!
Végre péntek! Itt a hétvége szóval csinálni kéne valamit. Kimenni a város szélére festőállvánnyal, ecsettel és alkotni. Vagy megnézni azt az új Angelina Jolies és Johnny Deppes filmet, amit úgy akartam. Vagy... egyszerűen csak lustálkodni és várni, hogy történjen valami jó. Ezernyi lehetőség mégsem tudom, mit kéne tennem. A szokás szerint döntésképtelen vagyok! A töprengésem futottam bele a sarkon - szó szerint - Spencerbe. Felnyögtem és már kezdtem is volna szidni, amikor észrevettem, hogy régi táncos partnerem áll előttem.
- Szia Spencer! Ez aztán a meglepetés! - motyogtam zavartan.
- Szia Elizabeth! Mi újság? - kérdezte a szokásos hanghordozással, amitől mindig elájulok. Ekkor ocsúdtam fel annyira, hogy észre vegyem: egy lány áll mellette.
- Ööö... semmi különös, éppen hazafelé tartok. És... ti? - kérdeztem olyan hanghordozással és pillantással, hogy bemutassa nekem a társát.
- Ó, Elizabeth, ő itt Emily, a ... barátnőm - felelte kissé zavartan. Nyilván mindkettőnknek a kínos múlt villant át az agyán. Régen - na jó, még most is egy picit - tetszett nekem Spencer és be is vallottam neki, azonban nemleges választ kaptam. Ugyan ez megrázott, de a mai napig jó viszonyban voltunk egymással. Most, azonban hogy ott láttam mellette az első látásra kedves és szép lányt valahogy rossz érzés fogott el.
- Szia, Emily! - nyújtottam kezem felé - Elizabeth vagyok, Spencer... régebbi táncos partnere... és ha mondhatom így az egyik barátja.
- Örvendek! - mosolygott rám kedvesen - Rég óta ismered? Rendes srác, nem igaz? - kérdezte lelkesen.
- Jaja! Nagyon szerencsés vagy vele - mondtam, bár elég nehezemre esett a kedves, boldog lányt alakítani. - További jó szórakozást! - köszöntem és megpróbáltam lelépni.
- Hiszen még alig ismerlek! Nem jössz velünk? - érdeklődött ártatlanul, végtelen kedvességgel.
- Neem! - lódítottam - Találkozom valakivel. De máskor majd nagyon szívesen! Akkor hát... sziasztok! Örülök, hogy megismerhettelek, Emily! Szia Spencer, még találkozunk táncon, ha jössz!
Gyorsan leléceltem válaszra nem várva. Bármennyire is aranyos volt Emily nem tudtam elfogadni, hogy azzal van, akit én szerettem. De butaság ez!
Végül pedig tényleg igazam lett, ugyanis beköszöntött a tavasz és ezzel együtt valami egészen új is.
Placcs! Már megint bele a pocsolyába! Mire hazaérek teljesen átázik a dorkóm, bár kétségkívül romantikus az erőtlen februári napfény visszacsillogása a rügyező fék tükörképei közt. De kivel osszam meg? Most jobb híján veled, édes kis városom, Oxford!
Reggel még esett, de mostanra lassan felszárad. Jaj, Candy biztosan örül neki. legalább nem ázik be a piros körömcipője. Pfúj, de utálom! Miért ő a kiskirálynő? Szőke barbie, plázacica! Reggel ahogy eltipegett Adel Highsmith és Amelia Heart kíséretében és odavetette:
- Szia Lizus! - a nyafka hangján. Áhh! Agyrém! Na és azután Abbie és Corie! Odareppennek, majd kicsattannak a vidámságtól és azt mondják, milyen szerencsés vagyok, hogy szeret Candy. Ez valami vicc? Csak azért tudja a nevem, mert egy osztályba járunk és előtte ülök irodalmon. Ja, bocs ez már az én naplóm, Elizabeth Denver vagyok, de egyszerűen csak Liz, a West End Highschool 9-es - illetve elsős - tanulója. A gimi közvetlen összeköttetésben van az egyetemmel, így jó esélyem van bekerülni oda egyszer. Igazából azért jöttem ide -az öt középiskola közül - mert ide jár az unokabátyám. Most végez és Balderiknek hívják. Kis koromban sokat jártam ide vele, mert akkor még az ő nővére, Charlotte járt ide. Szóval valahogy ideragadtam a teljes családi körbe. Ráadásul Nick is most itt 10-es. De hagyjuk a családfa elemzését, ez senkit sem érdekel!
Végre péntek! Itt a hétvége szóval csinálni kéne valamit. Kimenni a város szélére festőállvánnyal, ecsettel és alkotni. Vagy megnézni azt az új Angelina Jolies és Johnny Deppes filmet, amit úgy akartam. Vagy... egyszerűen csak lustálkodni és várni, hogy történjen valami jó. Ezernyi lehetőség mégsem tudom, mit kéne tennem. A szokás szerint döntésképtelen vagyok! A töprengésem futottam bele a sarkon - szó szerint - Spencerbe. Felnyögtem és már kezdtem is volna szidni, amikor észrevettem, hogy régi táncos partnerem áll előttem.
- Szia Spencer! Ez aztán a meglepetés! - motyogtam zavartan.
- Szia Elizabeth! Mi újság? - kérdezte a szokásos hanghordozással, amitől mindig elájulok. Ekkor ocsúdtam fel annyira, hogy észre vegyem: egy lány áll mellette.
- Ööö... semmi különös, éppen hazafelé tartok. És... ti? - kérdeztem olyan hanghordozással és pillantással, hogy bemutassa nekem a társát.
- Ó, Elizabeth, ő itt Emily, a ... barátnőm - felelte kissé zavartan. Nyilván mindkettőnknek a kínos múlt villant át az agyán. Régen - na jó, még most is egy picit - tetszett nekem Spencer és be is vallottam neki, azonban nemleges választ kaptam. Ugyan ez megrázott, de a mai napig jó viszonyban voltunk egymással. Most, azonban hogy ott láttam mellette az első látásra kedves és szép lányt valahogy rossz érzés fogott el.
- Szia, Emily! - nyújtottam kezem felé - Elizabeth vagyok, Spencer... régebbi táncos partnere... és ha mondhatom így az egyik barátja.
- Örvendek! - mosolygott rám kedvesen - Rég óta ismered? Rendes srác, nem igaz? - kérdezte lelkesen.
- Jaja! Nagyon szerencsés vagy vele - mondtam, bár elég nehezemre esett a kedves, boldog lányt alakítani. - További jó szórakozást! - köszöntem és megpróbáltam lelépni.
- Hiszen még alig ismerlek! Nem jössz velünk? - érdeklődött ártatlanul, végtelen kedvességgel.
- Neem! - lódítottam - Találkozom valakivel. De máskor majd nagyon szívesen! Akkor hát... sziasztok! Örülök, hogy megismerhettelek, Emily! Szia Spencer, még találkozunk táncon, ha jössz!
Gyorsan leléceltem válaszra nem várva. Bármennyire is aranyos volt Emily nem tudtam elfogadni, hogy azzal van, akit én szerettem. De butaság ez!
Végül pedig tényleg igazam lett, ugyanis beköszöntött a tavasz és ezzel együtt valami egészen új is.
Te lány! Egy újabb novella! Nagyon jó meg minden, de ne vállald túl magad szivem, nekem is nehéz egyszerre 6 történetet feltenni a netre! de imádom :) puszi
VálaszTörlésNa, egy egyszerű, könnyed kis történetet sejtek a kezdés mögött, olyat ami megállja helyét a Meg Cabot könyvek mellett. Vigyázz arra, hogy ne szlengesíts, de őrizd meg ezt a fiatalos lendületet. Várom a következő ecsetvonást a vásznon! :)
VálaszTörlésEagon
U.I.: Nézz be az oldalamra, vár rád a Liebster!
http://sarkanyelf.blogspot.com/2011/02/liebster-dij.html