X. fejezet - Kései cseresznyevirág (1/3)

Kihez menjek? A szívem egy része Ren felé húz, bár eszem tudja, nem lehet. A másik fele Benihez akar menni, de ha beleártom magam a dolgokba annak nem lesz jó vége.

- Fruu! - nyögtem kétségbeesetten. A barátnőm azonnal kiszúrta a problémát.

- Renhez ne menj oda! - mondta, majd mikor látta tétovázásom rögtön hozzátette ellentmondást nem tűrő hangon - Semmiképpen se! Beniék is el tudják intézni a dolgukat. Túl sokat akarsz Rika, engedd már a dolgokat az útjukra, legalább csak egyetlen egyszer! Mindenkinek jobb lesz, hidd el nekem! - folytatta és húzni kezdett, befelé a boltba. Oda se figyelve válogattam a füzetek között, minduntalan az oda kint álló Mirát és Benit nézve. Tíz perc se telt bele, mikor elindultak.

- Bocsáss meg, Fru! Nekem ez nem megy! - mondtam elkeseredetten - Megvennéd ezeket nekem? - dobtam a kosarába a füzeteimet és elrohantam, mint egy kutya, akit orrba nyomtak.

Tisztes távolságból követtem a bátyámékat. Tudnom kellett, hogy sikerül-e a tervem befejező szakasza. Nyugodt hangon beszélgettek, és a Virág park felé sétáltak, úgy sejtettem.
- Na, hát akkor halljam a te verziódat! - szólította fel Benit Mira.Rég hallottam a hangjában ilyen eltökéltséget.
- Odajött ez a Mr. Imahara és közölte, hogy hozott nekünk párokat a bálra. Majdnem üvölteni kezdtem vele dühömben, csak Rika mentette meg a helyzetet. Amikor beszélgetni kezdtünk Annabellel rögtön a szerelemről papolt, meg hogy milyen nehéz megfelelő rangú partnert találnia magának. Rémes elkényeztetett hercegnő módjára viselkedett és el volt szállva magától. Aztán meglátta a képünket a szobában...
- Mit keresett a szobádban? - kérdezte felháborodottan Mira.
- Hát... oda mentünk. Rika amikor megmentette a helyzetet azt mondta, hogy remek, akkor most megyünk a szobánkba ismerkedni...Szóval rögtön faggatózni kezdett rólad. Én meg mondtam, hogy te vagy a legfontosabb nekem és nem hagylak el senki kedvéért. Olyan lenéző volt, hogy dühösen kizavartam a szobámból. Elviselhetetlen volt az a nagyképű viselkedése.
Mira arcán erőtlen mosoly suhant át. Még szerelmük válságában is megmaradt a bátyám annak aki volt: annak az aranyos, kissé esetlen fiúnak, aki éppen a szerelmét bizonygatta kétségbeesetten.
- És aztán a bálon - folytatta Beni - Ő újra csak próbálkozott. Végig a nyakamon lógott és a mikor elküldtem ő önelégülten mosolygott és hozzá tette: legközelebb remélem már máshogy találkozunk. De azóta nem láttam, szerencsére! Ren azt mondta a bál után feldúltan Londonba utazott. Érted már? Egyszerűen csak odatolták elém és közölték, hogy nincs választásom. Mivel ez volt az első hivatalos dolgunk nem akartam elrontani. De én csak téged szeretlek és ha kell a családom életére is megesküdnék!
FOLYTATJUK!