Na tessék, megint elhanyagoltam az írást...csak mostanában rákattantam tumblr. -re és ott garázdálkodom és írogatok angolul. Szóval kárpótlásként gondoltam írok ide még egy kicsit...tegnap voltam a városban és olyan érzéseim voltak...amik megírásra valók. Legalábbis én azt hiszem. Szóval íme.
December 22. Két napom van, még gyorsan vásárlok egy ajándékot és kész is. Rémes tömeg lesz, de hát megint én vagyok a hibás, mindent az utolsó pillanatra hagyok.
Tényleg igazam lett, a bevásárlóközpont tele volt, meg se lehetett mozdulni, fel-le rohangáltak az emberek, 45 percet álltam sorba egy buta kis nyakláncért... máris kész volt az ünneprontó hangulat. Mi a jó a karácsonyban? Folyton csak vásárlás, idegeskedés, nem is tetszik neki, amit vettem....fúúúúú....nagyon ideges voltam. Úgy éreztem elég csak egy rossz szó, és máris felrobbanok. Egyszerűen csak nem bírtam elviselni ezt a hatalmas tömeget, a megfelelési kényszert. Még éppen időben mentem ki, mielőtt hangos kiabálásba kezdtem volna az előttem araszoló nagymamával. A forróság utána megkönnyebbülés volt a hűvös szellő, ami az arcomat érintette. Kint is sokan voltak, de legalább nem voltunk egy szűk helyre zárva. December...hát hol késlekedsz? Szürke beton, koszos pocsolya, idegesen dudáló autósok és buszok tömkelege, dühödten üvöltöző járókelők. Hova lett az, ami gyerekkoromban olyan varázslat volt, hol a hó, a vidám, csillogó égők, az ablakokban égő gyertyák, a varázslat? Miért nem találom már azt, ami régen annyira megfogott, amiért vártam mégis ezt a fagyos hónapot? Felnőttem... felnőtt mindenki, évek múltak, az élet nehezebb lett, könyörtelenebb a világ, elveszítettem valamit, ami olyan fontos volt. Minden szürke nekem már, pont olyan mintha esős, barna november lenne, nincs karácsony a szívemben sem. Ezen kesergek, amíg felbaktatok s főtérre, hogy találkozzam a barátaimmal. A táskámban ott lapul az ajándék, valami, amit szívvel-lélekkel készítettem. Erre elmosolyodom...hát mégis csak ott van az a karácsony, csak mélyre rejtve. Nem az utcán kell keresni. A kávézóban ülve, fahéjillatú forralt bort kortyolgatva, a barátaimmal körülvéve, az ajándékozottam mosolyában találtam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése