- Látod, az meg olyan, mint egy sárkány! Ott a négy lába, és tüzet okád... figyelsz te rám egyáltalán, Scatty?
- Ümm... - egy meglepett arc emelkedett ki a pázsitból. Kócos barna haja markánsan keretezte arcát, szürke szemei elkerekedtek. - Ne haragudj, Cherry!
A Cherrynek szólított lány felállt. Alacsony volt, nőies, telt idomait virágos ruha emelte ki. Megigazította szoknyáját és lesöpört róla pár fűszálat. Felkapta a fűben heverő könyvét és Scattyhez szólt:
- Most megyek, találkozom Brendannal, de holnap találkozzunk! Kéne még pár fotó a projekthez. Na szia! - mondta lazán és elsétált. Scatty meg sem mozdult, csak szemével követte a távolodó lány alakját. Ő és Cherry (avagy Charlotte) ősidők óta legjobb barátnők voltak, amióta elsőben a tanító néni Scattyt Charlotte mellé ültette, hogy a cserfes lány ne dumálja végig az órákat óvodás barátjával, Jadedel. Azonnal megtalálták a közös hangot és azóta is tökéletes volt köztük az összhang. Cherry volt a pörgős, racionális lány, mindig tele élettel és mondanivalóval. Hatalmas IQ-ja volt és történésznek készült. Kiskorában imádott ásatásosat játszani és remek társa lelt az álmodozó Scattyben, akinek nem esett nehezére elképzelni, hogy a piramisok árnyékában kutatnak. Scatty is az maradt, aki kiskorában: folyton álomvilágban járt, imádta a felhőket nézni és mindenben szépséget látott. Cherryvel ellentétben nem vágyott hétköznapi állásra, inkább valami nagyszerűre ácsingózott. Mindent ki akart próbálni, hogy az életét izgalmassá tegye. Ott volt mindkettőben a kalandvágy, csak míg Scatty a felhők fölé vágyott, Cherry inkább a mélyre akart ásni.
Másnap reggel Scatty még a tollasbálban járt, amikor megcsörrent a mobilja: Charlotte volt az.
- Álomszuszék, hol vagy már? Gyönyörű idő van! Fél órán belül a buszvégállomáson találkozunk! - kiabálta lelkesen a kagylóba. Scatty morcosan felkelt, felöltözött, felkapott egy narancsot és a fotós cuccát.
- Elmentem anya, egy órára jövök! - kiabálta és kilépett az ajtón. Kint még nem volt túl meleg és bágyadt szellő is fújdogált. Az utcák szinte üresek voltak szombat reggel lévén. Scatty álmosan bontogatta a narancsot, ami a szemébe fröcskölt, erre ő dühösen megrázta a fejét. Korán volt, túlságosan is korán ahhoz, hogy ő ébren legyen. Magában átkozta Cherryt az időpontért, de el kellett ismernie, hogy fotós szempontból jobb időt nem is kívánhatott volna, talán csak a naplementét.
- Késtél! - köszöntötte a friss Cherry. Szőke haja lágy hullámokban omlott a vállára, kék szemeit fekete szempillaspirállal emelte ki. Rojtos farmerminit és egy olívazöld selyemtoppot viselt. Feketére lakkozott lábkörmei kivillantak barna, gyöngyös szandáljában és egy hatalmas fehér táska volt nála.
- Ej-ha! - sóhajtott Scatty - Gyönyörű vagy!
Úgy néz ki a mellettük elhaladó fiú csapat is így vélte, mert pár elismerő fütty kíséretében elhaladtak a lányok mellett és megfordultak Charlotte után.
Cherry végignézett barátnőjén. Scatty fekete magas szárú tornacipőt és farmersortot viselt. Felül egy türkizkék trikó és ejtett vállú, csónak kivágású maxi pólót húzott fölé. Haja szokás szerint kócos volt. A barátnője laza volt, de semmiképpen sem csinos. Scatty mindig is a "tornacsukás csajszi" volt, aki jobban szeretett a kamera másik oldalán állni.
Egy busz pöfékelt be az állomásra. A lányok felszálltak rá és az ablakon nézték, ahogy maguk mögött hagyják a várost. Csak a harmadik megállónál szálltak le, egy lepukkant turistaháznál.
- Na, megérkeztünk! - mondta vidáman Charlotte, ahogy lelépett az utolsó lépcsőfokon. A turistaházat évek óta nem használta senki, így buja vadrózsák futották be, borostyánok másztak fel a falán és juharok csíráztak a rozsdás ereszben. Egy szóval tökéletes helyszín volt a fotózáshoz. A lányok média órán azt a feladatot kapták, hogy készítsenek bármiféle projektet a félév témájához, ami a "Szépség" volt. Két hónapjuk volt rá, és év végén kiállítást rendeztek. Cherry és Scatty fotósorozatot készítettek olyan helyeken, amiken az embert undor fogja el. Keresték a szépséget a csúnyában, és belecsempésztek egy-két klasszikus szépséget is. Cherry szerette volna ezzel megmutatni, hogy nem csak a többség által szépnek elfogadott dolgok lehetnek valóban szépek, hanem még az első látásra unalmas, szürke helyek, személyek is. Titokban arra vágyott, hogy megmutassa a többieknek, de legfőképpen Scattynek, hogy még ő is, a vézna, sportos lány is lehet gyönyörű.
- Menjünk be! Nincs valami terepmintás cuccod? Az jobban menne a házhoz. - mondta Scatty. Charlotte hatalmas táskájából pólók, nadrágok, szoknyák, kiegészítők kerültek elő.
- Király kalap! - vigyorgott Scatty és elvette a ruhakupac tetejéről a fehér fejfedőt.
- Baromi jól áll! - bíztatta Cherry.
- Kösz! - pirult el - Na, te húzd fel azt a buggyos barna nadrágot, azzal a krémszínű pólóval és csinálok pár képet....várj csak! Azért ebben a szerelésben is kattintok egyet-kettőt!
Scatty nagyon értette a dolgát. 10 éves kora óta fotózott és tanulta is. Szinte minden héten eljárt valahova fényképezni, akár egyszer, akár többször, ahogy az ideje engedte. Imádta felfedezni a körülötte levő világot objektíven át, és nem utolsó sorban rajongott kedvenc modelljéért, Charlottért. A lány gyönyörű volt és nem jött zavarba a kamera előtt sem. Már ezernyi fotót csináltak, de mindig volt valami új. Kimentek a ligetes részre is és ott is fotózgatni kezdtek. Charlotte és a fa, Charlotte a felhőket nézi, Virág(ok) és ezernyi kompozíció. Cherry is akart pár képet csinálni barátnőjéről és Scatty végül engedett. A végén kimerültem lerogytak a tegnapi helyükre és csak nézték a lassan elúszó, puha, bolyhos bárányfelhőket és találgatták, hogy mit ábrázolnak. Scatty le is fotózott párat, mert mindenek előtt szerette őket, a nap 24 órájában velük volt és álmodozott. Ilyenkor megfeledkezett a világról, Charlotte szavai tompa, monoton zajjá szelídültek és a felhők mesélni kezdtek. Felrepítették maguk közé, játszottak vele. Furcsa tapintásuk volt, könnyed és puha, szinte leheletszerű, mégsem kellett attól félnie, hogy leesik, mert tudta, hogy itt minden rendben van, a felhők vigyáznak rá. Charlotte csak sóhajtott és elvette a gépet tőle. Barátnője megcsinált 20 képet és álmodozásba merült. Túl jól ismerte őt ahhoz, hogy ezt furcsállja, inkább csinált pár képet az álmodozó Scattyről. Felállította a fotós állványt is és csinált pár közös fotót kettejükről a hogy a fűben fekszenek.
Este Cherry lustán lakkozta a körmeit, amikor megcsörrent a telefonja.
- Szia Cherry! Támadt egy iszonyú jó ötletem! Gyere át! - Scatty hangja izgatottnak hangzott. Charlottenak ugyan nem nagyon fűlött a foga az egészhez, de elment. Most ujjnyomos lesz a körme és kezdheti elölről. Odaérve azonban amint meglátta barátnője tervét azonnal felragyogott a szeme...
- A kiállítást ezennel megnyitom! - mondta fellengzősen az igazgató.
- Alig várom már, hogy láthassam melyik projektek kerültek be a kiállításba. - suttogta Scatty Charlottenak, és közben izgatottan igazgatta halványkék miniruháját.
- Szerintem a miénk elég jó lett ahhoz, hogy bekerüljön. - válaszolt kicsit duzzogva Cherry. Fájt a szíve a saját fotói után, de azért ő is kiöltözött. Vadító méregzöld ruha volt rajta.
A megnyitó után elindultak a lányok, hogy megnézzék a kiállítást, hiszen a két hónap alatt alig látták a többiek munkáit.
- Nézd! Ott a miénk! - vigyorgott Scatty és csakugyan, szemben álltak a saját alkotásukkal, ami a kiállítótér közepén kapott helyet. "Bárányfelhők" hirdette a kis plakett alatta, és a lányok neve is ott virított rajta cirkalmas betűkkel. A hatalmas vanília sárga kartonlapon körülbelül tucatnyi fotó volt. Középen a lányok álmodozós képe, amit Cherry az állványról készített. Körülölelte őket jó néhány felhős fotó Scatty gyűjteményéből és a képek mellett rajzok pompáztak, Cherry keze nyomán. A lányok azt találták ki, hogy valami olyat mutatnak, ami mindenkinek szép, de ugyanakkor más, mert bármit beleképzelhetnek. Cherry rajzai mutattak egy változatot az ő szemével, Scatty fotói a fotós perspektívájából, de megannyi lehetőséget rejtett a montázs. Végül a bal felső és jobb alsó sarokban egy-egy kép a lányokról, ahogy álmodozva nézik az eget.
"Bárányfelhők - attól szép, amilyennek a szíveddel látod!"
