Most van először lyukasórám, Mindig is azt hittem, hogy ez egy vidám dolog, de a nap végén úgy látszik már nem. Szakköröm lesz, egyedül ülök az első emeleti padokon. Szinte kihalt az iskola. Néha egy-egy tanár berohan a tanáriba a mappáit szorongatva, az utolsó percek kínos ügyeit intézve. Már ők is mennének haza. A csendben felhangzik egy-egy halk mondatfoszlány, majd újra leül a kísérteties csend a neonfényes "szocreál" folyosóra. A hátam a szutykos radiátornak vetem és a töménytelen mennyiségű szemetet és megkövült rágókat bámulom, amit a diákok bedugdostak a redői közé az évek során és a takarító személyzet lusta volt kitakarítani. A hátam mögül fémes kopogást hallok. A műanyag ablakok világot elválasztó üvegei mögött csendesen szemerkél az ólomszínű eső. Pillantásom akaratlanul is a kitaposott dorkómra téved. A falak rám dőlnek, a rácsok fenyegetően vicsorognak, a jövő reménytelen. Milyen fakultációt válasszak? Kérdezem az előttem heverő papírgalacsintól. Mi legyek, ha nagy leszek? A jövőképem borús, akárcsak az idő.
Szia!
VálaszTörlésVeszelka Gergely vagyok a 10.E-ből.
A szerdai eredményhirdetésen megdöbbenve láttam, hogy egy 10.-es lány kiáll, és felolvas egy részletet a saját novellájából ráadásul angolul.
Először is hadd gratuláljak ehhez a szép eredményhez!
Eléggé kíváncsivá tettél ahhoz, hogy rátaláljak erre a blogra. Egyből beleolvastam az első pár cikkedbe, és nagyon elkapott ez az érzés. Az, hogy egyszerűen az élet apró örömeiről írsz vagy csak egy délutánról, hogy hogyan, miként telt. De mindezt költőies, elbűvölő, személyes hangvétellel. Ahogy olvasom tovább, egyre jobban megtetszik egy-egy bejegyzés, egyre inkább beleélem magam a történetekbe. Hogy miért? Nem tudom. Talán az a mély őszinteség, ami lejön a szövegekből, vagy talán az az önfeledt álmodozás, amelyről 1-2 szöveg szól.
Végül is 2,5 óra olvasás után döntöttem úgy, hogy megírom ezt a kommentet, mert egészen egyszerűen megtetszett az életfelfogásod.
Remélem továbbra is fojtatni fogod a blogot, mert az biztos, hogy ha írsz, én elolvasom!
Szia!:)
TörlésNagyon nagyon köszönöm a kommentet! Nem is tudom mit mondjak annyira meghatott amit írtál. Már egyre több pozitív visszajelzést kapok mégsem tudom hogyan fogadni őket. Egyszerűen csak annyit tudok, hogy borzasztóan iszonyúan köszönöm, hogy megírtad ezt nekem. Feldobtad vele a napomat. Örülök ha ennyire tetszik amit csinálok, mert hogy kicsit költői legyek: nekem ez e létformám. Írni én mindig is írni fogok csak a begépeléshez vagyok lusta, de tényleg még egyszer csak annyit, hogy nagyon köszönöm.:)